IDÉZETEK

Álom világ álom partján .. *.*
 

 

Azt hittem örökre Te és Én,
Hazugság, csak ez maradt a legvégén...

 

Elmentél tőlem, és én hagytam menj csak el! Hiába lett volna minden,
ki menni akar, hagyni kell! Mosolyog hozzá az arcom, de mögé senki se
néz, játszani a közömbös embert, most látom, milyen nehéz! Ha
megkérdeznék tőlem, mondjam meg mit jelentesz nekem? Egy pillanatra
zavarba jönnék, és nem tudnék felelni hirtelen! Csak nagy sokára
mondanám, hogy egy elmúlt szerelmet! S nem venné észre senki sem, hogy
titokban könnyes lett két szemem! és mást lát a két szemem, messze túl
a könnyeken, hogy még mindig te vagy a mindenem! S ha megkérdeznék
tőlem, mondjam meg mit jelentesz nekem? büszkeségből azt felelném
SEMMIT.....csak az egész életem!

 

szükséged van rám,de nem kaphatsz meg soha.
most menj innen,menj valahova.
majd az ajtó elött egy levelet hagyok.
szeretlek Téged,de én szabad vagyok.
bilincs lenne a szerelmed nekem
tudod jól,hogy sehol sincs helyem.
hív az ismeretlen,nem tudok maradni,
el akarok végleg tőled is szakadni.
a magány az enyém a szabadság vár.
szerettelek volna,de pár napért kár.
inkább felejts el,gyűlölj,utálj
nekem mennem kell,mert muszáj!
most megvetsz lehet,mert nem ismersz engem
de hajt a vérem ezt kell,hogy tegyem.
utoljára öleltél,ne sajnálj kérlek,
megyek de szeretlek értsd meg!
ha majd egyszer lenyugszik a vérem,
visszajövök hozzád vársz rám remélem!

 

Már nem kellesz, de veled tudatom: hempereghetsz bárkivel aranyom, a csókom bélyegként ott van a nyakadon!

 ..minden kedves szót csak azért mondtál h a szívem neked odaadjam mért mondd mért
1félbe tépett kép, te vagy az kit rég a szívem őriz még..."

 

Akit szerettél, az örökké a részed marad...

 

Nem elengedni nehéz, hanem elfogadni azt a tényt, hogy el kell engedned.

 

ó te csak játszol velem,
és nem fogod két kezem.
én mennék, de valami visszahúz.

 

hidd el sajnálom, hogy nem lehetek veled, hogy nem állhatok melletted és nem foghatom kezed, hogy nem segíthetek mikor nem leled a helyed és, hogy máshol vagyok most is mikor kinyitod a szemed

 

a szívedet ha akarod, add hát másnak, csak nehogy könnyes szemmel ébredj másnap :|

 

ne mondd, hogy nem gondoltad még, hogy ebből ennyi épp elég,
ne mondd, hogy nem gondoltad azt, hogy engem soha el nem hagysz,
ne mondd, hogy minden így a jó, és senki nem pótolható,
ne mondd, hogy minden attól szép, a szerelem szíveket tép szét

 

nem kell, úgy tenned, mintha rám gondolnál

 

becsukom a szemeimet és nem értem, hogy miért én,
hogy miért én tévedtem megint és miért lett csak egy emlék..

 

először elvette tőlem a szívemm, majd az életem

 

El fogom rejteni a szívemnek azt részét, ami sírni és sikítani akar...

 

most még ne mondj semmit, majd akkor ha megjöttél.
most még ne mondj semmit, csak akkor ha döntöttél.
még ne mondj semmit, addig míg nem érted, mit tettél.

 

ha ennyire fáj. miért hazudom,
hogy nincs, ami bánt? hogy megleszek nélküled is ezután?

 

Eladó: Egy szív. Borzalmas állapotban. Bármit elfogadok érte. Légyszi, csak vágjátok ki a mellkasomból és szüntessétek meg ezt a fájdalmat.

 

 Már nem vérzik tovább a szívem. Kővé vált.

 

Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád. Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád. Megtanultam szeretni és te segítettél ebben, még mindig szeretlek nem tudom kifejezni szebben!

 

Nem is fogtam fel mikor mellettem voltál
Hogy mit ér az, hogy öszintén karoltál
De most már, tisztán látok
Hogy nem vagy itt igy érzem igazán hiányod
Minden percben csak rád gondolok
És sajnos hiába kértem bocsánatot
Ennek nem igy kellet volna hogy vége legyen
Bárcsak ujra itt lennél velem.

 

Kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. Dörög, villámlik, háborog az ég, nem tudom meddig bírom nélküled még.

 

Az út most ketté ágazik, sok minden változik. Hát ég veled! Nehéz lesz nélküled.

 

Fáj minden pillanat, mit nélküled el kell töltenem,
Egy gyenge mondat vigasztal, NÉLKÜLED jobb nekem...

 

Könnyek a szememben, amik csak érted folynak, fájdalom a szívemben amik csak érted szólnak! Hiányzol ha nem vagy velem, szívem csak érted rebeg. Könnyeim csak érted folynak és szólnak, hogy Te vagy a mindenem!

 

A szemem sarkába megcsillan, majd lefolyik a könnycsepp.
-Törődj bele, Kedvesem, hidd el, ez így könnyebb!!!
De nem megy!!! -Hangzik a válasz,
Az ídő nem enyhít, kérlek, ne fárassz!!!
Az együtt töltött percek, az együtt töltött órák,
Az együtt töltött évek, a hozzád írt ódák,
Mind azt mutatják, hogy egymásé vagyunk,
Csak annyi a bajunk, hogy bekattant az agyunk.
A keserves könnycseppek, a bánatos arcok!!!
Mondd meg, megérte, ezért mentek a harcok?
Maradjunk együtt, gyere haza, kérlek,
Ölelj át, szépen, mert feladom, végleg....

 

állok, nézlek, nem értelek.
ha tudnád, mennyire szenvedek.
mást ölelsz meg helyettem,
mitől legyen jó kedvem?

 

Szívem mostmár lakat őrzi, nem fogod újra összetörni..

 

és akkor egyetlen szédülettel az álmomból rémálom lett..

 

Mész az utcán, nem tudod hogy hol vagy
Sodor a tömeg és a zaj túl nagy
Rohan a perc az óra szalad
Lemaradnál de megadod magad
Közéjük lépsz, beállsz a sorba
A gondolatok csak jönnek sorra
Ha szólnak hozzád meg se hallod
De az utad végén talán bevallod
Hogy hazudtál, s hazudtak neked
Elvesztetted szíved és fejed
Kiben bíztál most magadra hagy
Bevallod egyedül vagy!

 

Hiába vagyok királylány ha a szíve másért dobog...

 

meguntam, hogy tűrjek ezért könnyen lehet, hogy míg én a viszkim, te a könnyed nyeled

 

 Én őszinte voltam, én nem hazudtam,
Én mindig mindent elmondtam.
De most jól átgondoltam, Te hazudtál,
Nagyon nagy fájdalmat okoztál.
Baby, késő már, miért nem előbb gondolkodtál,
Tűnj el az életemből,kiszakítottál egy darabot a szívemből.
Nem érdekel engem ez a sok hazugság,
Tartsd meg inkább azoknak,kik a talpadat nyalják.
Ne várd el, hogy majd én kereslek,
Az én számból többé nem hallod, hogy "szeretlek"

 

Megváltoztunk, nincs visszaút...
Csak álom volt...
Felébredtem, most már tudom, nem rólunk szólt.

 

Kérlek értsd meg, engem nem érdekel a fájdalom. Érted megszokom

 

”Go away Give me a chance to miss you …
~Menj el és adj egy esélyt hogy
elfeledjelek…”

 

Csak egyszer ölelne át, és hallanám, érezném, ahogy dobog a szíve. Persze az nem lenne jó, ha érzéketlen ölelés lenne, mert az nem elégítene ki. Csak egy pici szeretet... csak annyi, hogy tudjam, hogy nem utál, és nem néz ködnek.

 

”Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj,
Szeretni valakit valamiért!!!...”

 

”De hiába mondom el dallal és csenddel
Hiába hallgatom csillogó szemmel
Hiába, hiába ordítom hangosan.
Pokolba már a szép szavakkal, szeress egy kicsit jobban!”

 

”nem fogok sírni. már nem. csak úgy tud fájni.”

 

”Félek tőled, bár nem tudom miért, égek tőled, szerelmes szívem tiéd! Imádlak, bár nincs hozzá jogom, várlak bár nincs rá okom!"

 

”Egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre.
De elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek,
Nem maradt már semmi csak egy ének, fel az égnek.
Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád.”

 

„Hazugság volt minden szavad! Hazugság volt, most már ne tagadd! Mit tegyek, hogy ne gondoljak Rád? Gyere vissza, és hazudj tovább!”

 

”Félsz a csalódástól, s közeledni nem hagysz senkit sem,
Éled életed attól rettegve, hogy rád talál a szerelem”

 

”Akarom ezeket a gyengéd kezeket és ezt a mosolyt, bár nekem nem kellene akarnom ilyen dolgokat.”

 

”óó te csak játszol velem és nem fogod két kezem.”

 

”A férfiak csak fájdalmat jelentenek, kudarcot, szenvedést, és azt az érzést, hogy megállt az idő.”

 

”Ma nagyon csókolj,
nyíljék ki lelked legszebb csók-virága:
ma csókolsz utoljára”

 

”soha senki nem nőtt így a szívemhez,ha most itthagysz,ha itthagsz...kérlek,nem akarom,hogy elmenj,nem akarok felejteni"

 

”...de nem csukható be a szíved ha valamit nem akarsz érezni.”

 

"...Mindketten tagadjuk, de Te is emlékszel pont úgy, mint én!" ♥ 

 

”De sosem felejtem el,s örzöm szívemmel,
Mert több volt mint egy kaland,S örök emlék marad”

 

Fáj, hogy ennyire szeretlek mert ha rád nézek, látom, hogy ez téged mennyire nem érdekel :(

 

Most látom csak, hogy milyen bolond voltam, de ha megcsókolnál, tudom, hogy újra magadba bolondítanál..

 

gyűlölöm a várakozást, mégis várok. gyülölöm a könnyeket, mégis sírok. gyűlölöm az életet, mégis élek.. hisz téged várlak, érted sírok, érted élek.

 

nagyon szeretlek. éppen ezért engedlek el magam mellől, mert tudom, hogy csak így lehetsz boldog

 

"Neked nem fogom soha elhinni, ha ajkadról a "szép " szó pereg, benned itt nem tudok bízni, nem te vagy a szőke herceg."

 

A szerelem annyi, mint odaadni a szíved valakinek, és közben azt remélni, hogy nem fogja összetörni.

 

A szerelem egy mosollyal kezdődik, egy csókkal folytatódik és egy könycseppel ér véget

 

"Ölelj és simulj, s ha már nem szeretsz, engedd hogy tovább lépjek, ez így nem mehet..."

 

"Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, olyan, mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akit soha sem ismertél."

 

..elmentél tőlem, tovább utadra, a fájó emlék ami itt maradt, s a szívem szépen halkan megszakadt..

 

. ...teszem a dolgom,
mint máskor...
jó lenne most lenni máshol,
majd belémhasít:hiányzol
mert oly nyomasztó a távol...
Várok egy jelet,
hogy gondolsz rám...
várom a hangod,
hogy szólj hozzám...
Az órák telnek és néma csend-
-nem értem, nem tudom:
mit jelent...

 

Állok az ablakom előtt, s várom hogy megjelenj... Bár tudom, hogy
nem jössz - érzem -, s csak a képedet nézhetem...
Ajkamon a szó hangtalan, s csillogó tekintetem némán nézi képedet.
Egyre jobban érzem hiányod, de hiába kiáltok...- nem hallja senki sem.
Szeretnélek látni, érezni .... tudom, hogy nem fog menni, mert nagyon messze vagy tőlem
Vágyom az ölelésedre, bőröd illatára,
de már csak az emlékek maradtak meg nekem...
Ezért csak állok az ablak előtt - némán, könnyek között, s nézem, ahogy lemegy a nap...
De Te, akkor is az eszemben vagy, - ÖRÖKKÉ...!

 

 

. Talán legszívesebb elmondanám. Elmondanám, hogy nem tudok másképp érezni és nem tudok felejteni. Őszinte lennék, nyílt kártyákkal játszanék és nem félnék attól, mit mondasz. De igazából félek. Iszonyatosan félek, hogy megint elrontom.

 

..Ezerszer kedvem támadt megfogni a kezét, és ezerszer nem csináltam semmit...

 

mellettem volt, olyan közel, hogy akár meg is érinthetném, de mégis oly távol mintha csak a képzeleteimbe élne

Ha valakit igazán szeretsz, engedd el. Ha visszajön hozzád, örökre a tiéd marad. De ha nem, akkor soha nem is volt igazán a tiéd.

Bármikor, mikor magányos vagy, gondolj arra: valaki, valahol rád gondol…

 

So hard to stop crying when the person who made you cry is the only one that can make you stop
Nehéz abbahagyni a sírást, mikor csak az a személy tudna téged megvigasztalni, aki miatt sírsz.

 

Annyira fáj,hogy nem törődsz velem,amennyire én szeretném,annyira fáj,hogy szeretlek,és ezt nem érzem már kölcsönösnek.Tudom,hogy csak akkor látlak újra,ha én elmegyek hozzád,és téged ez cseppet sem zavar,mint ahogy azt sem veszed észre,mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem.De nem tudok túllépni rajtad,míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében,hogy te is azt érezd,amit én,hogy neked is fájjon minden egyes pillanat,amit nem velem töltesz,hogy fájjon minden egyes szívverésed,amikor rám gondolsz,hogy érezd, milyen,amikor szeretünk valakit.Nem vagy kőből,csupán kell valaki,aki megszelídít.Én vállalom ezt a szerepet,és ha sikeres leszek,akkor vagy örökké együtt élünk,vagy eldoblak,mert ezt is megérdemelnéd.De most még az a szerepem,hogy megszerezzelek,úgy, ahogy te tetted velem.

 

Miért van az, hogy közel érzel valakit magadhoz és mégis eltávolítod. Miért van az hogy nem kell ha van, de megdöglesz nélküle és ott él benned mindig a vágy nagyon mélyen érte, de tudod hogy nem helyes és más a fontos, másra kell koncentrálnod, és ez az érzés ritkán tör elő, de akkor feltépi a sebeket, és nem tudod miért van ilyen hatással rád vagy, hogy milyen következménye lesz, nem akarsz engedni de vannak gyenge pillanatok amikor bizony a szíved megszakad…

 

Tudod, van, hogy elmegy és nem hagy semmit maga után. Nem búcsúzik el, nem ír levelet. Egyszerűen csak kisétál az ajtón. Te azt hiszed, viccel, nem gondolja komolyan. Vársz, hogy majd nyílik az ajtó és belép. Nem érdekelne a magyarázat: hol volt, mit csinált. Te csak folytatni akarod ugyanúgy. De az ajtó nem nyílik, a telefon nem csörög, és Te ráébredsz, magadra hagytak. Vádolod őt, majd magadat. Keresel valamit, amibe kapaszkodhatsz, amiben reményt lelsz. Meglátod, hogy a kedvenc poharát a szekrényben hagyta. Újra hinni kezdesz, hogy majd eszébe jutsz, és igen hiányozni fogsz neki, végül rájön, hogy nem élhettek egymás nélkül. Mindennap áttörölgeted a poharat, tisztán tartod, hisz bármikor visszatérhet és ismét forró tea mellett beszélgethettek órákat, vagy egyszerűen csak egymás karjában fekhettek az ágyban. De nem jön. Egyre keservesebben telnek a napok. Majd valakitől megtudod, hogy Ő már nem él, nem élvezheti az életet. Rádöbbensz, hogy hiányzik és mennyire szeretted, de már késő, mert nem mondhatod el neki. Összetörik a lelked. Próbálod tartani magad és nem sírni. Otthon aztán földhöz vágod azt, ami reményt adott. Az apró kék poharat.

 

..ott ült mellettem, olyan közel, hogy akár megérinthetném, és mégis olyan távol, mintha csak a képzeletemben élne...

 

 

Elszorul a torkom, ha szembe jössz velem. Elárul az arcod, de nem beszélsz te sem. A boldogságunk mellett csendben elmegyünk. Mondd: miért jó így nekünk?

 

Mit jelent szeretni valakit? Az jelenti, hogy bármikor odaadnád az életed érte és soha nem az a fontos, hogy te boldog legyél hanem, hogy ő boldog legyen még ha nem is melletted.

 

...És csak áldod, azt az órát mikor nevetett a szád, hiányzik az a valaki, aki társként gondolt rád.:

 

tiéd volt a szívem, látod, mégis eldobtál.
velem rég a fellegekben járnál,
de most a távolból csak én nézek le rád.

 

ha az ember szeret valakit, akkor semmi szüksége arra a szóra, hogy "sajnálom".

 

szeretet és szerelem... a jó tulajdonságokat szeretjük, a rosszakba szerelmesek leszünk

 

Mikor utoljára láttalak, csillogtál,
úgy fájt, hogy nem vagy az enyém,
most lopva nézlek, és látom,
hogy nincsen mit sajnálnom.

 

...te vagy az aki nekem úgy kell,pedig tudom hogy úgysem érhetlek el...

 

"..bizonygathatnám magamnak,
hogy nem illettünk össze,
és hogy jobb így,
de ez teljes hazugság lenne,
amit az eszem még elhinne,
de a szívem soha.."

 

Elmúlt egy szakasz az életből,
Úgy érzed szíved megszakad.
Nem tudod mit tegyél,
Utána menj, vagy Nélküle maradj.”

 

Nem kell, hogy szeress
Hisz úgyis elmúlik egyszer
Nem akarom, hogy keress
Ha eltűnök egy reggel..

 

Nem tudom, mikor látlak újra téged,
de bevallom neked, már most nagyon félek.
Azt se tudom, te jössz, vagy én fogok menni,
azt se tudom, akarsz-e majd velem lenni.
Nem tudom, mit mondok majd akkor neked
,vagy hogy megmerem-e fogni majd a kezed.
Nem tudom, hogy fogok a szemedbe nézni,
nem akarnám a múltat újra felidézni!
Tudnod kell, hogy most a múlt a boldogságom
és hogy nem ez lesz az utolsó vallomásom.
Lehet, hogy ilyen múlttal nem lesz boldog jelen,
s akkor rájövök: hiába vagy újra velem.

 

Vesztettél el jó barátot,
hagytad kihülni a szerelmet
Mert nem volt idöd felhívni, hogy annyit mondj: "SZERETLEK"?!

 

"Azt mondták a lánynak a tudatlan emberek, hogy nem idővel, hanem egy másikkal lesz könnyebb..."

 

Elmúlt az álom, korán ébredtem fel, Meghalt az érzés, de még nem engedtem el... Olykor előtör a múlt és fáj a hiánya, De már nem várhatok rá, már hiába...Elmúlt a csók és elmúlik minden, Szívem lassan rájön, hazugságnak hittem...Mert egyszer minden elmúlik, az élet is, Csalódni és hinni kell, ezerszer is.... Rájönni arra, hogy tévedés a múlt, Újra kell kezdeni, mindig van másik út... S ha egyszer azt hiszed mindennek vége,Állj fel büszkén és nézz fel az égre!Gondolj arra, hogy szép volt a múlt és szép lesz a jövő, Akkor is, ha már többé nincs melletted Ő!

 

Barátok!
Ennyi volt, mit kiejtett szád,
ez volt az ami legjobban fájt.
Láttam szemed csillogó csillagát,
azt hiszem elvesztettem a világ legszebb mosolyát.
Éreznem, hogy könnyem elő fog törni,
de te voltál az ki előtt nem akartam sírni.
Szívem szakadt és éreztem itt a vég,
ez ami után közelibbnek tűnik a fekete ég.
Kár volt téged ennyire megszeretni,
kár volt téged a szívemhez engedni...
Álmot téptél széjjel, százévnyi titkos álmot,
mit éjjel szőttem rólad kire szívem vágyott.
Barátok...és gondolni így rád nem lehet,
hisz az én szívem az ami téged szeret.
Elég volt egy pillanat és máris megszerettelek,
nem lesz elég tíz év sem, hogy elfelejtselek!
Te ígértél nekem szépet, álmot, vágyat, jövőt, boldogságot,
te szegted meg szavad te mondtál nekem hazugságot!
Sírva tépem össze a képedet,
ennyi volt...kiirtottál egy szóval egy életet!

 

Te hogy mondanád el,hogy sokat jelent neked,
Hogy nem telik el úgy nap,hogy ne gondolna Rá szíved,
Hogy nem telik el úgy éj,hogy ne kívánj szép álmokat,
Hogy ne szépítené meg arca az álmodat?
Te hogy mondanád el,hogy nem érdekel más,
Hogy számodra egy kezdet lett az elmúlás,
Hogy szíved még mindig csak érte dobog,
Hogy szerelmes lelked még mindig utána zokog?
Te hogy mondanád el,hogy még ma is visszavárod,
Hogy minden árnyékban alakját látod,
Hogy ablaknál állva az órádat nézed,
S tudod,hogy nem jön,hisz így teltek az évek.
Te hogy mondanád el neki,hogy még benned él,
Hogy szíved-hasztalan bár-még mindig remél...
A sors az idő kerekét könyörtelenül tekeri,
S így hónapok múltán mindezt,te hogy mondanád meg

 

Szeretlek még mindig, eddig meg is haltam volna érted, ma már nem tenném.
Csalódtam benned, hittem a szavaidnak, bíztam, mindez hiába.
Egyszer már megbocsátottam a hazugságaid, megbocsátottam másodszorra is,
sőt megbocsátottam volna harmadszorra is, századszorra is.
De te mit tettél?
Faképnél hagytál, kihasználtál és eldobtál, mint egy rongyot.
Ennek ellenére nem haragszom, csupán csalódottságot érzek,
és ezek után szeretlek és még mindig megbocsátanék.
Mi ez, ha nem egy tényleg őszinte szívből jövő szeretet, mely örökké tart?

 

Várlak vissza szerelmem,még mindig te vagy a mindenem

 

Hiába fekszem más ágyon, Te üldözöl, míg élsz! Te vagy a legszebb rémálmom, és mindig visszatérsz!

 

"én még úgy szeretlek. ugyanúgy mint régen.."

 

"Várj, kérlek ne menj el!
Nem játszhatsz így a szívemmel!
Csak rólad álmodom...
Gyötör a múlt, még mindig fáj nagyon..."

 

Kiszáradt rózsát hiába teszek a vízbe, nem éled fel,
Kapsz tőlem egy másikat, de ezt nem hagyom elhervadni mégegyszer.
Csak kérlek, azt ne mondd, hogy ennyi volt, végeztem,
Sajnálom rossz útra tévedtem.

 

Ez az én világom.
Ez az én álmom.
És szép!
Mert én álmodom...
Lehet, nem tetszik.
Talán mert nem érted.
Talán sosem fogod...
De a része lehetsz!
Ha akarom...
Ha akarod...

 

Amikor még az utolsó üzenete a mobilodban van...
Amikor minden közös kép láttán a szemedből egy könny kicsordul...
Amikor a mosolya még előtted lebeg...
Amikor tudod hogy ezt a mosolyt többé nem nézheted?
Amikor eszedbe jutnak a szép pillanatok...
Amikor rájössz, hogy soha többé együtt nem lesztek boldogok...
Amikor észre veszed, hogy vége?Már nincs veled?
Akkor jössz rá, hogy hiányzik és a világon mindennél jobban szereted?
Haragszol arra, kit el kell felejtened,
S rádöbbensz arra, hogy még jobban szereted!
Gyötörni akarnád, de nincs hozzá erőd!
Mert tudd meg: még mindig SZERETED ŐT

 

Amikor már nem én leszek a mindened,amikor már más nőt ölelsz.
Amikor más érzi a csókod ízét,amikor mást vársz haza este.
Talán csak akkor fogod megtudni, hogy mit is jelentettem Neked.
Tudod hogy mióta ismerlek szeretlek nagyon?
Tudod hogy a tekinteted nekem egy vagyon?
Tudod hogy parancsolsz ha tőlem valamit kérsz?
Tudod te mit teszel ha hozzám érsz?
Tudod mennyire fáj ha levegőnek nézel?
Tudod hogy éget ha szimplán csak rám nézel?
Tudod mennyit ér nekem egyetlen szavad?
Tudod hogy imádlak pedig nem szabad?
Tudod hogy utálom ha másra is ránézel?
Tudod hogy imádom ha engem kérdezel?
Tudod mennyit sírtam már érted?
Tudod hogy örültem mikor bocsánatom kérted?
Tudod mennyi kérdést tudnék még feltenni?
Tudod hogy téged nem tudlak feledni?

 

szorít a torkom, nehezen lélegzem, tudtam, hogy elfogsz menni, valahogy éreztem

 

Mért van az, hogy nem kell, ha van, de megdöglesz nélküle, ha nincs?..

 

Mindenkinek azt mondod: ő már senki többé, de még mindig nagyon szereted, ott bent, a szíved mélyén..

 

"I cant stop loving you... why should I?"
Nem tudlak nem szeretni... akkor mért kell mégis?

 

"Tetszett, átölelt, csókolt, Jó volt, ennyi elég. És mi van, ha mégse, Ha ennél többet szeretnék?":/

 

"Elmentél, most üres minden, úgy érzem valami összetört itt benn, de ha
így akartad én elfogadom, pedig szerettelek és fáj nagyon."

 

Remélem egyszer megtudod majd, hogy többet jelentesz nekem, mint gondoltad volna.

 

Én elindultam, és vissza se nézek már!Felejts el, és soha ne gondolj rám!

 

A legdrágább kő mindent karcol, de maga nem tűr karcolást, a legdrágább szív inkább vérzik, de nem sebez meg soha mást

 

Te vagy az, aki nekem úgy kell, úgy kell pedig tudom, hogy mégsem érhetlek el

 

mondd vársz még vagy elfeledtél? mondd kellek még vagy mást szeretnél?

 

Úgy átélném még egyszer úgy elmondanám ezerszer, hogy elhidd nekem, nem kell más, mert ha itt vagy velem, MINDEN MÁS. Nem kell, hogy más öleljen, mert úgy jó, ha csak te meg én. Nem kell, hogy más szeressen, veled minden olyan gyönyörű, hidd el nekem nem kell más! MINDEN MÁS, mióta veled vagyok, jól tudom nem kell más, nem kell más, melletted elmúlt minden bánatom! Úgy érezném még egyszer, úgy megtenném még ezerszer, hogy elhidd nekem, nem kell más, mert ha itt vagy velem, MINDEN MÁS! Nem kell, hogy más öleljen, mert úgy jó, ha csak te meg én! Nem kell, hogy más szeressen, veled minden olyan gyönyörű, hidd el nekem nem kell más! Gyere mondd el, hogy mit kívánsz rajtad nem segíthet senki más én érzem, téged fűt a vágy értsd meg, szükségem van ma rád ma éjjel, csak te meg én mikor az ajkad a számhoz ér csak hunyd be a szemed, hogy jobban láss, most MINDEN MÁS..

Egymást kerüljük el, ne hívogass, ne keress, elég volt belőled, ne írogass, ne szeress...felejts el örökre.

 

"Én elindultam, és vissza se nézek már,
Felejts el, és soha ne gondolj rám"

 

De tudd, hogy kellesz.. és hiányzol.. hidd el, hogy tanultam én minden egyes vitánkból

 

 

Szeretnék egy társat... aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhiv éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akivel erről nem kell beszélni... aki erről nem akar beszélni... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, és akivel szemben én is toleráns lehetek... aki egészen más, mint én, de mégis nagyon hasonló... aki magával ragad, és aki képessé tesz arra, hogy magammal ragadjam... szeretnék egy társat... valakit, aki nem létezik....

 

Hát vége! Elengedlek, ahogy kívántad! Megteszem, hogy lehess nélkülem, boldogabb! Hogy leszel-e? A jövőd nem ismerem, de azt tudom, hogy sárba tiportad szerelmem. Megbocsátottam százszor, ezerszer, hittem, hogy elfogadod szerelmem majd egyszer, s viszont szeretsz , ahogy én is téged, de látom, ez már sohasem történik meg. Magányos éjszakáidon, jusson majd eszedbe, hogy volt valaki, aki szívből szeretett, de te mégis elűzted örökre...!

 

Az idő sokkal lassabban megy, mikor hiányzik az, akit a legjobban szeretsz.

 

Nehéz volt még vártalak,mégis eljöttél,
Nem volt nálam boldogabb amíg szerettél!
Hosszú volt a búcsúzás,sokszor elmentél,
Visszajöttél néhanap,majd végleg feledtél!
Hosszú volt a bánatom és a szenvedés,
De te voltál az életemben a legszebb tévedés!!!

 

még bírom.. még bírom nélküled..

 

Miért mondod, hogy szeretsz? Össze akarod törni a szívem? De hát miért hazudsz, ha amúgy is már a tied...?

 

"Összetörhetsz egy vázát, de a virág tovább illatozik,
Letéphetsz egy ágat, de a hajtás újra rügyezik,
Eltüntethetsz egy felvételt, de emléke megmarad,
Visszafoghatod magad, de a vágy újra elragad...
Összetörheted szívem, de megbocsátani nem fogom,
Széttépheted lelkem, de meghalni nem hagyom,
Hazudhatsz nekem, ha az igazság jobban fáj,
De hazugságodért cserébe bűnhődés jár...
Elfelejthetsz engem, de teljesen nem tudsz,
Menekülhetsz, de érzéseid elől el nem futsz,
Gyűlölhetsz, de így nem fogsz feledni,
Próbálhatsz, de nem tudsz nem szeretni..."

 

elhagyott, itt hagyott, ma is fáj az emlék, hiába szeretném nem bújhat már mellém...

 

Természetesen sok hibám van, ha benned kevés a szeretet...

Túl naiv vagyok... Mindig azt hiszem, hogy ha kapok egy kis jót az élettől, az sokáig meg is marad. Megszokom és aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy hirtelen összetörik a szívem.....

 

Néha másra vágytam,néha úgycsináltam mint egy érzéketlen lány..Mondd, hogy mégis kellek, Mondd, hogy mégis érzed, Mondd, hogy szükséged van rám!..

 

 

Viszontlátása!
Mondom és megyek... Bennem legbelül valami remeg.
Mert nem tudom, sosem tudhatom: szoríthatom-e még azt a kezet, amit elengedek..

 

Mindenki a nagy szerelemre vár,
nem tudják hogy az mennyire fáj.
Ha sejtenék hogy mit tesz velük,
nem várakozással telne az életük.
Nem úgy megy az, ahogy a filmekben,
az életben sebek maradnak a szíveken.
Nem lesz majd "happy end" a végén,
s az emléket az idő sem teszi széppé...

 

Az életemet adnám, ha egy percre visszakapnám...

 

Este még szenvedélyesen szeretett
reggel pedig kisétált az életemből.

 

... magaddal vitted a fényt,
és én eltévedtem a sötétben.

 

 Könnycseppek az arcomon... csak ezt hagytad nekem.

 

Elhagyott.
Pedig már kezdtem hercegnőnek érezni magam.